Aventinus

Egy kis zenei aláfestés :

J. R. Ward: Éjsötét szerető

Néha az a legokosabb döntés, amit egy vezér hozhat, ha egy időre visszavonul a harctól. Amikor a veszteségek túl nagyok és a vereség egyértelmű, az egyetlen jó döntés, ha visszavonulót fújunk, és máskor folytatjuk a csatát.

Az emberi fajt minden megrémíti, ami más, mint ők. Az egyetlen válaszuk pedig a harc.

Az ember mindig legyen tisztában azzal, hogy kicsoda. Vagy, hogy ki nem.

Most nem akart tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akarta meleg testét az övé mellett, leheletét a mellkasán, szívverését az övén. Szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani neki, amit tőle kapott.

Isten hozott a féltékenység világában. Belépéskor kapsz egy kis hasogató fejfájást, szinte leküzdhetetlen vágyat, hogy valakit meggyilkolj és egy kisebbrendűségi komplexust.

Vannak dolgok, amelyeket egyedül kell megtennünk, nem számít, ki visz el odáig.

J. R. Ward: Megsebzett szerető

Istenem, mennyire szeretett csókolózni vele! Szerette az ajkát érezni a száján, szerette, hogy olyan közel van hozzá, szerette a lélegzetvételeit, szerette... őt?

Kétségbeesésében tárt karokkal fogadta a fájdalmat, amely eltöltötte a testét.

Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz.

Fájdalom költözött a szívébe, miközben érezte, mennyire szereti. Mély levegőt vett, és hagyta, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkét.

Kevés dolog volt a földön, ami veszélyesebb vagy agresszívabb volt egy szerelmes férfinál.

Rájött, olyan neki ez a férfi, mint a kábítószer. Nem tesz jót, de képtelen lemondani róla.

Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted.

J. R. Ward: Síron túli szerető

Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek.

Elborították az érzelmek. Pánik és szomorúság egyszerre. Vissza akart menni. Vissza a kezdetekhez..., hogy visszacsinálja, semmissé tegye, ami történt. Akkoriban a lelkéért cserébe nagyon vonzónak tűntek a felajánlott előnyök. Valójában csak a pokolnak egy bizonyos formája volt.

Néha az a legjobb orvosság a furcsaságra, ha azt színleljük, hogy minden rendben van. Vannak helyzetek, amikor a "játsszuk-meg-magunkat-amíg-nem-tisztázunk-mindent" az egyetlen célravezető módszer.

Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!

J. R. Ward: Megbosszult szerető

Hiszed vagy sem, haver, minden király vak. Amíg azonban helyén van a szíved, mindig tisztán fogod látni az utat magad előtt.

Van úgy, hogy nem kell valakinek meghalnia ahhoz, hogy ne legyen többé része az életünknek.

Néha csak az a tudat tudja elviselhetővé tenni a poklot, hogy az ember már túl mélyen van benne ahhoz, hogy kiszabaduljon.

Néha az erőseket is meg kellett védenie valakinek.

Összecsomagolta minden holmiját, kijelentkezett az élet szállodájából, és most éppen lefelé tartott a lifttel a pokol előcsarnokába.

J. R. Ward: Feloldozott szerető

Arra gondolt, hogy a szerelem olyan érzés, amelyért érdemes volt feláldoznia magát. Még akkor is, ha az a szerelem nem az övé volt.

Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába.

J. R. Ward: Megváltott szerető

Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen – mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk – felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent.

Bármennyire is van szabad választásunk, a sorsot nem lehet megváltoztatni. Aminek meg kell történnie, az így vagy úgy, de mindenképpen megtörténik.

A gond az, hogy egy szenvedélybeteg szava csak annyi, amennyit hallasz. Egy szó. Semmi több.

Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni.

J. R. Ward: Életre keltett szerető

És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt.

Az egyik kezedben azt tartod, amit tenni akarsz. A másikban egy kupac szart. Nézd meg jól, és döntsd el, melyikkel kezdhetsz el most igazán valamit.

J. R. Ward

J.R. Ward Jessica Rowley Pell Bird néven láttam meg a napvilágot. Amerikai származású írónő. Ifj. W. Gillette Bird és Maxine F Bird lánya. 2001-ben, hozzáment feleségül John Neville Blakemore. Az új férj biztatta őt, hogy próbáljon találni egy ügynököt és piacra vinni a kéziratait. 2002-ben az első regényét, egy kortárs romantikát Leaping Heartst címmel, kiadták. Több évvel később, Bird feltalált, egy vámpírok által lakott világot és elkezdett természetfeletti romantikaregények írni. Ekkor vette fel a J.R.Ward írói állnevet.

Ezek a regények egy sorozatregényt alkotnak, melynek címe Fekete Tőr Tesvériség. A hősei most gyakran alfa-hímek, keményebbek, magabiztosabbak, arrogánsabbak és jobbak, amíg a hősnők okosak, szépek és erősek.